“A világot nem úgy látjuk, ahogyan az van, hanem úgy, ahogyan mi vagyunk” – Epiktétosz.

Habár a gondolat több ezer éve született, a tanúsága még mindig helytálló. Az, ahogyan jelen vagyunk a mindennapjainkban, baráti-szerelmi kapcsolatainkban, ahogyan teljesítünk a munkahelyünkön mind-mind annak a függvénye, hogy saját magunkkal milyen kapcsolatban vagyunk, és mi, belül hogyan érezzük magunkat. Ha boldogok vagyunk, a világot és a benne zajló eseményeket is boldogabbnak látjuk. Viszont ha nehéz időszakon megyünk keresztül, a belső érzelmeink egy olyan szemüveget adhatnak nekünk, mellyel a körülöttünk élő világot is szürkébbnek és komorabbnak láthatjuk. Gyakran előfordulhat, hogy bizonyos élethelyzetekben egyszerűen nem tudunk úgy jelen lenni, ahogy azt elvárnánk magunktól – vagy mások tőlünk -, és egyedül nehezen tudunk megoldást találni az adott helyzetünkre. Egy kliensem szavaival élve, amikor fizikai problémánk adódik, felkeressük az orvosunkat, ha pénzügyi segítségre van szükségünk, kikérjük egy szakértő tanácsát – miért is tennénk másként, ha lelki nehézségekkel küzdünk?